Márciusi kreatív csomag

Mostantól havonta összeállítok egy ‘szeretetcsomagot’ nektek. Lesz benne egy általam készített havi naptár (gyakorlatlan vagyok ebben nézzétek el nekem;) ), melyben gyűjthetitek a programokat, és amely egyben egy meglepetés színező is a kicsiknek:). Lesz néhány kreatív ötlet, hajtógatós, ragasztós, festős..mikor mi:). Lesz ünnepre készülős ötlet, amennyiben az adott hónapban lesz valamilyen ünnep. Valamint egy mese, vagy vers, amely a hónapra hangol.

Tartsatok velem és töltsetek sok időt ezen kívül is együtt a gyerekekkel!

Akkor jöhet is az első csomag! 😊

Március

Naptár

A feladat: kiszínezni, rajzolni vagy akár ragasztani!!! rá annyi virágot és szép zöld levelet.., amennyi csak ráfér;)

(A facebook csoportban várom az alkotásokat;)! )

Március 8 Nőnap

Ez alkalomból egy nagyon kedves virágos ötletet hoztam a gyerekeknek.

Pop-up képeslapot készíthetnek ajándéknak:

Forrás: https://www.designwithjo.ca/using-paper-scraps-fabulous-pop-cards/

Forrás: http://www.designwithjo.ca

Március 15 Nemzeti ünnep

Március 15-re egy hajtogatós ötletet találtam, amit itt megosztanék veletek! Magyar huszárt lehet hajtogatni, origami technikával.

http://tanitoikincseim.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1191598

Forrás: http://tanitoikincseim.lapunk.hu/

(Korábbi blogbejegyzésemben találtok mégtöbb ötletet: https://anyajatsszunk.wordpress.com/2017/03/11/piros-feher-zold-otletek/amp/ )

Tavaszváró ötleteket itt találtok:

https://anyajatsszunk.wordpress.com/2017/02/21/tavaszvaro-dekoracio-sablonokkal/

És a március havi mese, amit ígértem:

Zelk Zoltán: A hóvirág

Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.
– Alszol még? – suttogta szomszédjának az egyik fűszál.
Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba:
– Miért mosolyogsz?
– Nem a szellő hív játszani?
Erre elnevette magát a füvecske.
– Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát!
A másik fűszál csak most tért magához.
– Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat!
Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni.
– Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk!
– Ne aludj! – suttogta a másik – Nézzük meg, mi van a világban.
– Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.
De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben.
– Meg kell keresnünk a módját!
– De hogyan?
Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan megszólalt:
– Én már kitaláltam!
Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet.
– Fölébresztem a föld alatt alvókat – mondta titokzatosan.
– Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól.
De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál.
– Jó reggelt – kiabált jó erősen. – Kialudtátok magatokat?
A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon:
– Ki az, mi az?!
– Fűszálacska! – volt a válasz.
Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett.
– Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest! – kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást.
– Csakhogy itt vagy! – mondogatták a fűszálak.
Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni – gondolta az első fűszál. – De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni?
– Te voltál az egyetlen reményünk – mondta a másik fűszálacska. – Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Szeretnénk napvilágot látni, és megtudni: van-e már meleg napsugár.
A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól kiáltott hozzájuk:
– Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég!
Amint a napsugár tekintete a hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott álltak ők is a szabad ég alatt.
– Most már nemsokára jön a szellő is – mondta az első fűszálacska a szomszédjának.
– És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam – válaszolta a másik füvecske – , harmatcseppben fürdöm, s napsugárban szárítkozom.
A hóvirág szelíden mosolygott rájuk, s fehér bóbitáját a nap felé fordította.

Szép márciust nektek! ☀️