Miután türelmesen kivártuk azt a bűvös 3 hónapot, lassan Balázsnak is elkezdtük adagolni a dolgot.

Igazából nem magát a tényt közöltük vele, hanem elkezdtünk felfigyelni a babákra…az utcán, az oviban, a boltban, a buszon, a tv-ben…. Mindenhol ahol csak találkoztunk babával. Hogy milyen cuki és mit szólna, ha nekünk is lenne egy ilyen pici babánk itthon..

Akkor töltötte be Balázs a 3-at. Megértette és elkezdett lelkesedni a kisbabákért. Hamarosan már mondta, hogy majd megsimogatja meg megpuszilja és hogy szeretné hogy legyen babánk, méghozzá most:D.

Na pont ezért nem siettem megosztani vele a hírt. Tudtam, hogy ő még azonnal akar mindent, hogy neki ez a fennmaradó 7 hónap várakozás maga az örökkévalóság.

Minden esetre megértette és örült. El is kezdte szépen mindenkinek mesélni, hogy ott van Anya hasában a kistestvére. Jó volt, mert lassan kezdett növekedni a hasam is, és nyilvánvalóvá vált számára is, hogy tényleg ott van egy baba. Hamarosan nevet is választottunk. Mostanra (34.héten járunk most) már egy jóideje a nevén szólítjuk, beszélünk hozzá, csak úgy idejön és megpuszilja a hasam:), megsimítja. A baba sokat mocorog, ezen jót szoktunk mulatni.

Nagyon kiváncsi vagyok, mi lesz ha megszületik! Balázs hogyan fogja viselni a sírást, hogy fog neki tetszeni, hogy mostmár tényleg itt lesz egy baba, akiről gondoskodni kell.

Meglátjuk. Próbáljuk jól kezelni, terveink vannak, de a forgatókönyvet úgyis az élet írja majd. Ezt már tapasztaltuk Balázsnál is. Semmi sem úgy lett végül, mint ahogy terveztük. De ez ilyen, úgyhogy másodszorra talán nem fog annyira rosszul érinteni majd, hogy máshogy alakultak a dolgok.

Aztán az is lehet, hogy minden sínen lesz….

Szóval folyt. köv. 😀